Így, karácsony előtt, ajánlót akartam írni óvodásoknak való társasjátékokról, de ez még úgy is nehéz, hogy a gyerekeim kedvenc játékait jó szívvel ajánlhatom. Először azért megpróbálkozom ezzel, majd leírom, hogy karácsonyra melyik játékok megvásárlásán gondolkodom. (A cikk első felében ezért, a szokásostól eltérően, a linkek a játékok itt megjelent bemutatóira mutatnak, hogy segítsek azoknak, akik többet szeretnének megtudni ezekről.)

Borcsa, aki lassan a három és fél éves kor felé halad és a bátyja révén a korát meghazudtoló játékokkal is játszik, most két napig otthon volt kisebb megbetegedés miatt, így kiderülhetett, magától mit játszana igazán szívesen. Előkerült az egyébként már egy ideje nem látott König Kasimir und seine Tiere, a legkisebbeknek (2 és fél éveseknek) jó szívvel ajánlható, kreatív játékot lehetővé tevő bevezető játék. Játszott Gyümölcsöskerttel, amihez még Miska is néha szívesen leül, mert szép színes, és annak ellenére is izgalmas, hogy szinte teljesen szerencsejáték. Játszott sokat Kang-a-Rooval is, ami egy új kedvenc, de csak a jövőben tervezek írni róla. Továbbá a mágneses-vicces, kedves témájú és ötletes A kis varázslóinasok is előkerült; nagyon ügyes benne már.

Az öt és egynegyed éves Miskának eközben még mindig az egyik kedvence a Carcassonne gyermekei, amihez Borcsa is mindig szívesen csatlakozik. Közös játékra előkerül még a Viva Topo! is; szerintem ez még sokáig nem fog kikerülni a kedvencek közül. Nem mindennap játsszuk, de ha igen, izgalmas agymunkát jelent a Der kleine Sprechdachs is. Ezeken felül viszont az utóbbi hónapokban gyakran kerültek elő nagyobbaknak, főként 8 éveseknek szánt, egyszerűbb, de már kifejezetten taktikát, stratégiát igénylő kártyajátékok, amelyek az itthoni boltokban ritkán kaphatók.

Ezért is vagyok kicsit gondban, hogy mit vegyek Miskának – korának megfelelő, illetve azt kissé meghaladó, hatéveseknek ajánlott, bájos témájú és grafikájú játékot, vagy valami kicsit felnőttesebbet? Egyáltalán nem szeretném siettetni a felnőtté válását, ellenben olyan játékot sem szeretnék adni neki, amellyel nem játszik, vagy amit túl gyerekesnek talál. A korosztályának való játékok közül az alábbiakon gondolkodom:

Az elvarázsolt torony – az idei Év gyerekjátéka-díjat is bezsebelő játékot már ötévesek is játszhatják, de jó (kis nagyfiúkat is érdeklő) a témája – lovagunkkal ki kell szabadítanunk a hercegnőt a gonosz varázsló fogságából – és izgalmas a működése. Ebben ugyanis egyszerre kell a varázslóval (az idővel) versengve keresnünk a kulcsot, illetve varázslóként a másikat kijátszva elrejtenünk azt. Izgalmasnak hangzik.

Az elvarázsolt labirintus – a pár évvel ezelőtti Év gyerekjátéka biztos befutó lenne a maga rejtett labirintusával, ha A kis varázslótanoncok nem épülne félig-meddig hasonló ötletre. Így azonban azt gondolom, talán fölösleges lenne két ilyen hasonló gyerekjáték egyazon háztartásba.

Grimaffen – kisebb dobozos játék, amelyben a játékosoknak meg kell jegyezniük a sorban felfordított korongokon szereplő állatok hangjait és mozdulatait, és a megfelelő sorrendben visszamutogatni azokat. Viccesnek tűnik, de nem tudom, szülővel játszva mennyire működne a dolog.

Appenzel sajtvára – a 6 éves kortól ajánlott játék, amely érdekes módon már a nagyobbaknak való Év játéka-díj ajánlott játékai között szerepelt, érezhetően már komolyabb taktikai érzéket kíván. Semmiképp nem kisebbeknek való: a játékosoknak ugyanis többféle lehetséges akció közül választva kell akciópontokat költeniük, hogy a tábla alatt rejtőző sajtokat megszerezhessék – vigyázva, hogy ne pottyanjanak a várbörtönbe.

Piratissimo – egy újabb „dob és lép” játék a Viva Topo! tervezőjétől, csupán kicsit nagyobaknak: ezúttal hajókkal teszünk meg köröket a táblán, a szigetek között, hogy közben aranyat gyűjtsünk. A természet (és a többi játékos) azonban kibabrálhat velünk: óvakodnunk kell a tornádóktól, vagy hogy nehogy túlterheljük a hajónkat… A játékot pár éve már kipróbáltam többedmagammal, tetszett – már csak azt kell kitalálnom, Miskának mennyire jönne be. Az Év gyerekjátéka zsűrijének eléggé bejött ahhoz, hogy 2006ban jelöljék a díjra…

Csótánysaláta – kisdobozos kártyajáték, amelyben mindig az épp felcsapott kártyán látható zöldséget kell gyorsan megneveznünk. Kivéve, ha csótányos zöldségkártyát húzunk, mert akkor csótányt kell kiáltani; illetve hazudni kell, ha olyan zöldséget húzunk, amilyet az előttünk lévő játékos játszott ki, vagy ha olyat, amilyet az előző hazudott…

És akkor ott van még egy játék, amivel a magyar megjelenése óta szemezek. A 8 éves kortól ajánlott Hotel társasjáték gyakorlatilag nem más, mint egy egyszerűsített, látványosabb, rövidebb, ezáltal talán szórakoztatóbb Monopoly-átirat. Bár a gyakorlott társasozók minden effélétől szigorúan elzárkóznak, gyerekjátéknak szerintem tökéletes lehet: gyakorlatilag egy kockával dobós-lépős játékról van szó, amelyben az egyetlen nehézséget az ötévesek számára a különböző szállodaláncok különböző épületszám esetén esedékes díjai jelenthetik, de szülővel játszva talán ez sem probléma. Itt merül fel azonban az a kérdés, hogy akarom-e nagyobbaknak való játékokkal sürgetni a gyerekemet, vagy sem;a válasz még kidolgozás alatt.

Borcsának, aki mostanában kezdte igazán élvezni a játékokat, a négyéves kortól ajánlot játékok közül válogattam. Végül háromra szűkítettem a kört.

Maskenball der Käfer – rettentő bájos játék, amelyben a katicák pöttyöket cserélnek, hogy úgy mehessenek a jelmezbálba, de ha nem igyekeznek eléggé, akkor a hangyák megelőzhetik őket. A pöttycseréhez összedugják az orrukat, de nem minden katica akar mindenkivel cserélni – az orrukban lévő mágnes ezeket elfordítja egymástól. Év gyerekjátéka 2002.

Nicht zu fassen – afféle bújócska, amelyben a birkát kell a különböző berendezési tárgyak között elrejteni a farkas elől. Mókásnak tűnik ez is, ráadásképpen ezt is jelölték az Év gyerekjátéka díjra.

Da ist der Wurm drin – kukacok haladnak előre a kertben a kétszintes versenypályán (hol a föld alatt, hol kibukkanva alóla), és ha jól tippeljük meg, hogy mikor melyik bukkan elő először, akkor azzal újabb előnyre tehetünk szert. Talán itt van a legkevesebb döntési lehetőség, azonban a játék bájos és izgalmas, a korosztálynak pedig kifejezetten jónak tűnik. Év gyerekjátéka 2011.

 

No, itt tartok jelen pillanatban. Azaz nem teljesen. Van még egy játék, amit már beszereztem; ezt közösen kapják majd meg. a Nacht der Magiert 2006-ban jelölték az Év gyerekjátéka díjra. Egyszerre ügyességi és szerencsejáték, egymondatos szabállyal, ami a korosztálynak teljesen megfelel – és hogy mi benne a különleges? Az, hogy foszforeszkáló ábráinak köszönhetően sötétben is játszható, sőt sötétben az igazi!

Remélem, a gyerekeim is így gondolják majd…

Tetszett a cikk? Kövesd az oldalunkat facebookon is, hogy ne maradj le az új cikkekről és a blogban meg sem jelenő színes tartalmakról!