játszma

No, még egyet az absztrakt stratégiai játékokról, mielőtt a kronológiában eljutunk oda, hogy a lányom hároméves lett… Az alább kivesézendő játékoknak több közös tulajdonsága van, még ha nem is egyformák - annyi viszont már első blikkre is feltűnő, hogy a sakkhoz és az egyszerűbbik dámajátékhoz hasonlóan fekete és fehér jelölők küzdenek egymás ellen a 8×8 mezőből álló hadszíntéren.

Miska a Quoridorra némileg emlékeztető Mole Hill után, még aznap mindenképpen ki akarta próbálni azt a játékot is, amelynek vászonzsákján egy polip volt látható (oké, ez nem meglepő, hiszen szereti a polipokat, a polipmozgást is gyakran gyakorolja négy csápjával, de a polipos pizzát és szusit is élvezettel fogyasztja). Bár egy kicsit ki kellett ábrándítanom, mert kezdő szinten a Battle for Olympost a korongok szörnyeket, teremtményeket, isteneket mutató oldalával lefordítva kell játszani, azért még így is szívesen kipróbálta.

A szilveszteri kellemes élmények után pár hónappal meg is hoztam a döntést: a Quoridor Kid nagyon tetszett, de mivel nem sokkal könnyebb, egyszerűbb a Quoridornál, inkább az eredetit, a "nagy testvért" szerzem meg otthonra.

A rettentően egyszerű szabályú, mégis újkori klasszikusnak nevezhető absztrakt játékban vagy falat rakunk le az ellenfelünk haladásának meggátolására, vagy a figuránkkal lépünk előre, a cél eljutni az ellenfél alapvonaláig. A Quoridor egészen érdekes fogadtatásra lelt otthon: míg a feleségem kipróbáláskor éppen nem volt vevő rá (átlátván a döntés nehézségeit), a gyerekek annál szívesebben játszottak vele.

Írtam már párszor róla, és valószínűleg a jövőben is fontos téma lesz a játékokhoz ajánlott minimális életkor kérdése. Európai típusú vagy kártyajátékok esetén a dobozra írtak viszonylag jó iránymutatót jelentenek (kivéve, amikor nem), de mi a helyzet az absztrakt stratégiai játékokkal?

És itt most az absztrakt játékokról a klasszikus definíciójuknak megfelelően beszélek, amely nem olyan megengedő, mint a fél-köznyelvi meghatározás, hogy tudniillik az absztrakt annyi, mint téma nélküli, vagyis színek, formák, számok, effélék lehetnek benne, de nincs sztorija, nincsenek rajta sajtra vágyó, vidám egérkék és így tovább. A klasszikus definíció nem ez, abba ugyanis például az egeres-sajtos Quoridor Kid belefér, ahogy a két királyság háborúját a csatamezőn bemutató sakk is, miközben például a számjegyes, színes korongos Rondo, amelyről korábban írtam, nem.

Véget ért a nyár, amit ép ésszel legfeljebb csak vízparton lehetett elviselni, úgyhogy talán sokaknak nem kifejezetten a társasjátékozásról szólt ez az időszak. Most azonban, szeptember kezdetével visszatér a hétvégi apuka rovat, és az egyre hosszabbodó estéknek hála, talán otthon is egyre gyakrabban kerül ismét játék az asztalra.

Németországban kihirdették az elmúlt évtizedek legfontosabb társasjátékos díja, a Spiel des Jahres (Az év játéka) nyerteseit. A díj egyenlő a nagy sikerrel a társasjátékok világában: nyerteseinek legalább három-négyszázezer eladott példány garantált, de jó esetben milliónál is többen kedvelik és vásárolják meg ezeket a játékokat (csak pár cím: Catan telepesei, Carcassonne, Ticket to Ride, Zooloretto, Dominion, Dixit, Qwirkle...) Bár a blog jelenleg nyári szünetet tart, erről azért mégiscsak be kell számolnunk röviden.